Prologue

Az örökkévalóság tengerként csillog előtted és felszínét bámulva te is jól tudod; valahol vége van, de azt nem látod. Tudod életednek is egyszer vége, de nem tudhatod meddig tart. Mindennap felkelsz és teszed a dolgod, de nem tudhatod meddig. Fiatal vagy, halhatatlannak érzed magad, jól tudod, hogy ez sem tart örökké, de nem érdekel, csak a mának élsz, nem gondolkodsz, a jövő nem érdekel téged, és a keserű múltat is mindenáron igyekszel mocsokkal befedni, és eltemetni a fájó emlékeket. Most úgy érzed mindent megtehetsz, úgy érzed a tiéd a világ. Az életed most csak a haverokról szól, a hatalmas bulikról és a minél nagyobb őrültségekről, amiket a következő nap újra és újra megbánsz. De lehet, hogy ez már nem elég...Talán valami hiányzik az életedből...ami eddig a része volt...ami egykor sokat jelentett neked...ami valami miatt véget ért. Talán vársz valamire...egy lökésre...egy biztató szóra...bármire, ami visszaterel a helyes útra, melyről egyszer leléptél. Talán vársz valakire, aki segít visszatalálni rég elvesztett önmagadhoz...aki elfeledteti veled a múltat és begyógyítja a régi sebeket a szíveden, melyeket az idő ejtett rajta mérgező tőrével. Lehet boldognak érzed magad, de legbelül bármennyire is titkolod, van egy hely a szíved legmélyén, ami keservesen sírdogál már évek óta. Talán elfelejtheted, de végül mindig visszatérsz a be nem gyógyult vérző sebedhez, mely néha a legváratlanabb pillanatokban nyilall a mellkasodba, a szívedbe, kitölti a gondolataidat, uralja az érzéseidet és kitárja a lelked legtitkosabb fájdalmát. Mikor egyedül vagy olyan képek kúsznak a gondolataidba, melyeket rég el kellett volna felejtened, melyekre többé még csak gondolnod sem szabadna mert ismét bánat könnye gyűl szemedbe. Olyan gondolatok kószálnak az elmédben, melyekről senki nem tud, még a saját véred, a testvéred, az ikred sem tud. De mi lehet olyan szörnyű és megrázó, amit még a saját családod előtt is titkolsz és csendesen hordozod magadban, mint egy magányos farkas, ki arra ítéltetett, hogy hallgasson a vérébe szivárgó fájdalom ellenére is? Mi annyira fájó, hogy elfordultál miatta, attól az embertől és attól az életstílustól, ami a legfontosabb volt számodra? Talán, ha felbukkan valaki az életedben, aki jelent neked annyit, hogy szembenézz miatta a kísértő múlttal, mely árnyékként követ mindenhová, talán visszatalálhatsz egy olyan személyhez, aki régen Te voltál....

By: Lora